2. Környezetanalitika
3. Online
4. Kútkörkép

Kútkörkép

Első kézből a kútbejelentéssel kapcsolatos információkról.

Interjú Font Sándorral, az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának elnökével.

A kútszabályozás, engedélyeztetés törvényi szabályozása körül meglehetősen zavaros információk terjednek. Néha nemcsak az érintettek, de a helyi önkormányzatok is bizonytalanok a kérdésben. Hogyan alakult ki ez a helyzet?

Nem csodálom, hogy nincs tiszta kép. Előzményként néhány szóban vázolom, hogyan jutott el idáig ez a folyamat. Az EU elég jelentős pénzforrást biztosít számunkra, többek között a vízgazdálkodásra is. Természetesen mi igényt is tartunk erre, hiszen nagy szükség van a vízgazdálkodás, csatorna, felszíni elvezető csatornák, azok védművei, zsilipek számára egyéb pénzforrásra. Elég jelentős, mintegy 100 milliárdos alap áll most is rendelkezésre, amelyet elvileg Magyarország is lehívhatna és felhasználhatna, például a fent említett célok bármelyikére. Azonban ahhoz, hogy ez megtörténhessen, meg kell adni a fúrt kutak számát, illetve ezek eloszlását is országosan. Egy helyzetképet várnak tőlünk, amelyet nem tudunk felmutatni pillanatnyilag. Két-három évvel ezelőtt meg is született egy jogszabály erről, amely határideje eredetileg 2018. december 31. Amikor elkezdtünk érdemben foglalkozni vele, már jól látszott, hogy rendkívül bonyolult helyzettel állunk szemben. Egyrészt az érintettek nem tudnak róla, másrészt egyértelmű volt, hogy jelentős államigazgatási költségek fogják terhelni a gazdálkodókat emiatt. Ez akár 5-6 hatósággal történő kapcsolatfelvételt és ügyintézést is jelenthet, és így minden egyes helyen eljárási díjakat kellene fizetni. Jeleztük emiatt, hogy ez sok szempontból aggályos, a sok ügyintézés és pénzügyi teher miatt akár le is tagadja majd a kutak létezését a lakosság egy része. Tavaly a parlament megalakulása utáni időben meg is született a korrigált törvény. De ez még közel sem a folyamat vége!

Ez csak a gazdálkodókra vonatkozik és nem a magánszemélyekre?

Háromféle vízi létesítményre terjed ki: ásott kút, házi fúrt kút és a gazdálkodási céllal fúrt kút. Vízi létesítmény az ingatlanokon fúrt kút, amely a házi vízigényeket elégíti ki (locsolás, ivóvíz, esetleg háziállatok itatása). Szintén érintettek a fúrt kutakat gazdasági célú vízfogyasztásra használók, akikből már kevesebb van. 

Nyáron tehát megszületett a jogszabály, amelyben 80 méteres mélységig semmilyen kötelezettség nem terhelte volna a gazdálkodókat. Maguk, az addig befizetett eljárási illetékek is visszatérítésre kerültek volna a törvény alapján. Azonban ezt a jogszabályt a köztársasági elnök úr nem írta alá, környezetvédelmi és vízkeretirányelvekre hivatkozással, és elküldte az Alkotmánybíróságnak. Valójában az volt a döntés oka, hogy túl nagy szabadságot kaptak a törvényben a tulajdonosok, ezért nem megfelelő a vízvédelem. A törvényt túl megengedőnek találták, amellyel veszélyeztetnénk a meglévő vízbázisokat. Ezekkel az aggályokkal sajnos egyetértett az Alkotmánybíróság is, így megsemmisítették a törvényt. A mostani helyzet így alakult ki. Egyetlen érdemi döntést lehetett hozni, 

Idén tavasszal, az első féléves törvényalkotási időszakban meghozzuk azt a jogszabályt vagy jogszabályokat, amelyek majd elmagyarázzák, hogy mit kell elvégezni 2020. december 31-ig. Komoly feladat ez, amelyben részt fog venni a Nemzeti Agrárkamara, a média képviselői és minden érintett, aki szükséges. Mi legyen az eljárási rend? A lehető legegyszerűbb és ingyenes megoldást igyekszünk megtalálni a tulajdonosok részére. Ennek kidolgozásakor természetesen figyelembe kell vennünk az Alkotmánybíróság előzetes szempontjait is. Az összes parlamenti párt frakcióvezetőjével is történt egyeztetés, hogy tegyenek javaslatokat. Lehetséges, hogy olyan ötletek merülnek fel ilyen módon, amilyenekre eddig nem gondoltunk. Így jön el az a végső pont, amikor egy eljárási jogszabályt tudunk felmutatni, amely tételesen és egyértelműen kijelöli a teendőket. Az állami eljárási díjak ingyenessé tétele egyértelmű, de lehet, hogy ebben is tovább fogunk lépni. Olyan kutak esetében, amelyeknél még szakmai feltárást kell végezni, annak a költségét se kelljen megfizetni a tulajdonosnak. Ez néhány magánvállalkozó szempontjából egy nagyon fontos kérdés lesz. 

Hogy bővebben elmagyarázzam, néhány szó a vízvédelmi szempontokról. A karsztvízréteg áttörése a kutak létrehozásakor egy nagyon kényes kérdés. A nagy aggály az, hogy azt a rendkívül értékes karsztvízbázist, amellyel rendelkezünk, károsíthatjuk-e ily módon. Mivel a karsztvízréteg rendkívül értékes, ezért óvnunk kell mindenféle szennyeződéstől. Sajnálatos módon, főleg a dombvidéki részeken elképzelhető, hogy akár 100 méter mélységig lefúrtak azért, hogy vizet találjanak, és így akár elérhették ezt az értékes réteget. Mivel a karsztvíz minden baktériumtól és szennyeződéstől mentes, ha lefúrnak és a felszíni vizeket összekötik ezzel a réteggel, akkor azt is beszennyezik. Ez például az Európai Unió számára is fontos kérdés, emiatt is van, hogy nagyobb ellenőrzést kíván ez a terület. Mi valójában ezt az igényt és gondolatiságot szeretnénk alátámasztani számokkal, ezért születik meg hamarosan a rendelet is.

Szándékaink szerint az ásott kutakat ebből a jogszabályi környezetből teljesen kivesszük. Ugyanis egy ásott kút kőréteget, netán karsztvízréteget biztosan nem érint. Világos, hogy az egészség védelme miatt javasolt az ásott kutak vizét bevizsgáltatni, de ez a saját érdekük, saját döntésük. Várhatóan a legnagyobb érintettség és darabszám a házi fúrt kutaknál lesz. Ezek számát több százezerre becsüljük, de semmilyen információval nem rendelkezünk arról, hogy hol és mennyi van… Legalább a kutak eloszlását ismernénk országosan. De sajnos azt sem. A kerttel, kiskerttel, fóliasátorral rendelkezők, rengeteg érintett vállalkozás lehet. És következik a másik kategória: a valós gazdálkodási célra szánt kutak. Ebben az esetben sokkal nagyobb átmérőjű csövekkel, sokkal mélyebbre fúrnak, és nagy vízadó réteget céloznak meg. Ennek a veszélye, hogy nem hivatalos engedéllyel rendelkező fúrómesterekkel fúratják a kutat, és emiatt szintén a karsztvízréteg károsodik. Az ő esetükben valóban indokolt a magas fokú ellenőrzés. Illetve egyelőre nem állítható az sem biztosan, hogy az ő esetükben is várhatóan díjmentes lesz… Mivel gazdálkodási célú a víznyerés, és a nyereség fontos szempont. 

A magyar mezőgazdaság egyik célja az, hogy ne földfelszín alatti vizek nyerésével, hanem a földfelszíni vizekkel történhessen a locsolás. Ezek pedig a folyók és a kora nyári ún. „zöldár”, amikor nagy mennyiségű víz érkezik Magyarországra. Ezeket a vizeket belvízként fogjuk fel, és igyekszünk kivezetni mihamarabb az ország területéről. Elsődleges mentesítésnek jó is, de van egy probléma. Felismerésünk az, hogy ezt az értékes vízkészletet nem kellene kiengedni az ország folyóin, hanem itt kellene tartani. Hiszen az aszályos időszakokban igencsak hasznosnak bizonyulna, ha tározóink lehetnének, amelyeket abban az időszakban haszonnal tudnánk munkára fogni. Nyilván ezek óriási beruházások, rendkívüli technikai tudást igényelnek. Viszont nagyon megérné több energiát fordítani erre, hiszen a magyar mezőgazdaságnak nagyfokú szerepe van abban, hogy a GDP ilyen mértékben növekedik. 

Két olyan évünk volt a közelmúltban, amikor a mezőgazdaság időjárási okok miatt gyengén teljesített. Kora tavaszi fagy, kemény téli fagy, nyári aszály… Mi is az időjárási viszontagságokat próbáljuk enyhíteni. A szárazság vagy öntözés kérdésével a fent említett módon tudnánk mit kezdeni. A fagyokkal kapcsolatban ma még nincs gazdaságosnak bizonyuló technológia. Mikrotechnológiák léteznek ugyan, de nagy rendszer szintjén valójában nincs megoldás. A jégkár enyhítésére viszont 2018 tavaszára kiépítettük a teljes országot lefedő technikai rendszert. Minden 10 négyzetkilométerre az országban jut egy-egy párologtató, így a magyar területek 93 ezer négyzetkilométerére, 930 párologtató-rendszerrel fedtük le a területet. A kezdeti tapasztalatok igen biztatók. 

Mi a magyar mezőgazdaság víziója a jövőre vonatkoztatva?

A vízgazdálkodás valóban az egyik fókusz. A probléma az, hogy ezen az éghajlaton szélsőséges a víz eloszlása, nem egyenletes ütemben történik. A kora tavasz, kora nyári zöldár még mindig problémákat okoz. Elolvad a hó a hegyekben, az Alpokban és a Kárpátokban, és elönt bennünket az ebből származó rengeteg víz. Ezt meg kellene fognunk, ahogyan említettem. Persze panaszkodásra semmi okunk, mert egyértelműen nem szerepelünk a lassan elsivatagosodó országok között. Nekünk, magyaroknak triviálisan természetes, hogy ivóvízben fürdünk… Vizünk tehát bőven van, de időben rapszodikusan oszlik el és nem jól gazdálkodunk vele. A másik viszont sokkal súlyosabb fókusz, ez pedig a GMO-mentesség. Már 2006 óta, mióta a Mezőgazdasági Bizottság elnöke vagyok, foglalkozom ezzel a kérdéssel. Lényege, hogy Ausztriával együtt voltunk azon országok között, amelyek megtiltották, hogy köztermesztésben GMO-s vetőmagot vessen el bárki is a területünkön és ebből növényt neveljen. Ma már többségben vagyunk az EU-n belül, akik ezt tiltjuk. Mi hivatalosan igazolni tudjuk, hogy biztosan GMO-mentes az a termék, amit termelünk. Az állattenyésztésben azonban, mivel nekik komoly fehérjeigényük van, más a helyzet. A szójabab a legalkalmasabb erre a célra, azonban Magyarország nem tud annyi szóját előállítani, amellyel kielégíthetné ezt az igényt, ezért szójababimportra szorulunk. Ezt Brazíliából vagy Argentínából szerezzük be, viszont ott csak GMO-s szóját termelnek. Ezért annak az állatnak a húsa, amelyik megeszi ezt a szóját, már nem GMO-mentes. Négy éve elindult egy olyan programunk, hogy váltsuk ki ezt a GMO-s szóját Magyarországon termesztett fehérjenövényekre, amelyek ugyanilyen kalóriát tudnak biztosítani. Komoly fajtakísérletek zajlanak ezzel kapcsolatban. Ha ezt a célt megvalósítjuk, akkor az összes magyar húsra, ami itt készült, ráírhatjuk, hogy GMO-mentes!