Állami kontra magánegészségügy

Mit tehet az, aki olvasva a folyamatosan megjelenő sajtóhíreket az egészségügyről, képtelen meghozni a saját magának és családjának legoptimálisabbnak tűnő döntést, hogy hová forduljon a panaszával? Olyan bábeli zűrzavar keletkezett ezen a területen, amely mindenképpen megoldásért kiált. Leitner Györgyöt, az Affidea Kft. ügyvezető igazgatóját, egyben a Primus Egyesület elnökét kérdeztük a lehetséges kiutakról.


Az emberek szempontjából miért van jelentősége az egészségügyben tapasztalható átrendeződésnek?

Egyértelműen a magánegészségügy előretöréséről lehet beszélni, ezt az adatok is bizonyítják. Évről évre 5-6 százalékkal bővül a magánegészségügyi költés Magyarországon, lassan eléri az 1000 milliárd forintot, amit egy évben magánegészségügyre költünk. Igénybevételi statisztikai adataink is vannak. Amikor megkérdeztük az embereket, hogy az utóbbi két évben hányan fordultak magánegészségügyi szolgáltatóhoz, akkor ez az arány országosan több mint 60% volt. Az is egy nagyon lényeges szempont, hogy ez nem pusztán budapesti trend, hanem egy országos bővülést jelent. Hogy a növekedés minek köszönhető, az már egy érdekesebb kérdés. Egyrészt a magánegészségügy sok esetben még mindig az állami korrekciójának minősül. Ahol az állam nem képes időben vagy jó minőségben szolgáltatni, akkor belép a magánegészségügy, mint egyfajta második választás. Nagyon lényeges az időtényező, hiszen a várólisták nagyon sok területen ismeretesek. Például az ország keleti felében akár 4-5 hónapot is várni kell egy MR-vizsgálatra. A trend azért az, hogy egyre inkább előtérbe kerülnek egyéb szempontok is, így a minőség, a betegközpontú működés, a kényelmes és kulturált környezet.


Látható, hogy az állam változtatni szeretne a rendszeren, hiszen egy felfokozott várakozás tapasztalható a társadalom részéről. Ön szerint mi lehet az ideális megoldás a kialakult helyzet feloldására?

Hogy mit lép az állam, az egyelőre nem látható számunkra. Viszont mindenképpen lépéskényszerben van. Az biztos, hogy az Európán belül tapasztalható demográfiai változásokkal, az idősödő társadalommal, valamint a technológiai folyamatokkal az állami egészségügyi rendszerek önmagukban nem tudnak lépést tartani. Mindenképpen be kell vonni más finanszírozókat is. Ez hazánkban egyelőre maga a páciens, aki az esetek 90 százalékában zsebből fizet. A szolgáltatás finanszírozása nem előtakarékos és öngondoskodó alapon történik, hanem a páciens akkor fordul orvoshoz, amikor panasza van, problémája adódik. Az államnak lehetővé kellene tennie azt, hogy kiegészítő módon az egészségbiztosítók, amelyek egyébként a vállalati oldalon már egyre erőteljesebben megjelennek, bekapcsolódhassanak a szolgáltatásfinanszírozásba. Az egyéni biztosított oldalon még nagyon bátortalan lépések tapasztalhatók. Mindenképpen egy világosabb, transzparensebb szabályozási helyzetet kellene teremteni, ösztönözve az állami ellátás kiegészítését vagy akár helyettesítését is bizonyos esetekben. Egy egészséges egészségügyi rendszerben az állami és a magánszolgáltatás jól megfér egymással. Ebben a pillanatban inkább erőforrásokat vonnak el egymástól.


Ön az Affidea igazgatója. Mi a magánegészségügyben tapasztalható sikeres működésük titka? Az igény kialakulása vezetett ebbe az irányba, vagy pedig az, hogy az állami egészségügy már évek óta képtelen ellátni az alapvető feladatait?

A siker tulajdonképpen a kínálkozó lehetőségek korai kiaknázásában rejlik. Az Affidea volt az első Magyarországon, amely dedikáltan térítéses képalkotó diagnosztikai szolgáltatást indított 7 évvel ezelőtt. Jelenleg a hagyományos kompetenciánkon túl terjeszkedünk. Ezért vásároltunk egy olyan céget, amely jól kiegészíti a képalkotó diagnosztikai feladatainkat, vállalat-egészségügyi és járóbeteg-szakellátási területet lát el, és amellyel kiválóan kielégíthetjük a növekvő igényeket.


Mit takar a Primus Egyesület elnevezés? Milyen szándékok vezettek a megalakulásához?

Valójában egy időben több nagy magánegészségügyi szereplő jutott el arra a felismerésre – és a SYNLAB-nak is oroszlánrésze volt ebben –, hogy a látható trendek miatt egyfajta közös platformot kell létrehozni. Más oldalról pedig megjelent annak az igénye, hogy tegyünk végre rendet a piacon. Rendkívül szétaprózott módon működik a magánegészségügy, és sajnos sok résztvevő szürkén és feketén praktizál… Nem a nagy szolgáltatókról van szó, inkább a kisebbekről. Minőségbiztosítási folyamataik vagy a nem igazán betegközpontú működésük sokszor súlyos problémákat vet fel. Ezért hozunk létre egy jelzőrendszert, egy védjegyet, amelyet minden minősítési folyamaton áteső cég megkaphat és használhat. A társaságokat erre szakosodott külső vállalatok vizsgálják és világítják át. Ha minden rendben van, onnantól a vizsgált cég büszkén használhatja a Minősített Egészségügyi Szolgáltató címet.


A magánegészségügy ellenőrzött minősége és a tervezett védjegy kiadása együtt jár ennek magas fokú társadalmi kommunikálásával. Ez egy bevezető stratégia, vagy a későbbiekben is szükség lesz a médiamegjelenésekre?

Itt is látható egy fordulópont. Ahogyan a nagy cégek kezdenek teret nyerni, egyre több figyelmet és erőt fordítanak a megfelelő kommunikációra. Mi ebben egyesületként és magánegészségügyi szereplőként is igyekszünk húzószerepet játszani. A védjegyet meg kell ismertetnünk a páciensekkel, amely valóban folyamatos kommunikációt igényel.


Lehetőség van arra, hogy a magánegészségügy akár egészében kiválthassa az állami rendszert?

A magánegészségügy nem mindig tud jó megoldást kínálni, így például a súlyosabb, komplex onkológiai ellátást igénylő esetekben elsősorban az állami ellátásban koncentrálódik az a tudás, ami az optimális ellátást nyújthatja. Mindkét szereplőnek megvan az ideális feladatköre, és ha jól működik a rendszer, ezek jól építenek egymásra.


Vajon hány év kell, mire a magyar állami egészségügy és a magánegészségügy viszonya konszolidálódik?

Az biztos, hogy a GDP-arányos költségeket tekintve a 7-8 százalékos egészségügyi kiadás kevés. Ráadásul ezen belül a magánegészségügyi kiadások aránya nagyon magas, 35 százalék. Ez az egyik legmagasabb Európán belül, így nem várható ennek a részaránynak a drámai emelkedése. Az egészségügyi összköltés mindenképpen emelkedni fog, és a növekvő igényekkel az állami ellátásnak mindenképpen lépést kell tartania. Az elmúlt években a kormányzat ugyan látható erőfeszítéseket tett az áldatlan humánerőforrás- helyzet javítására, de ez még nem egészségügyi reform. Bőven van még mit tenni, hogy mindenki számára egy jobb, hatékonyabb, átláthatóbb, a preventív szemléletet jobban előtérbe helyező rendszer alakuljon ki.


TUDTA?

A Primus Magánegészségügyi Szolgáltatók Egyesületének alapító tagja a SYNLAB. Az egyesület célja, hogy a magánegészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevő páciensek érdekeit képviselve, elősegítse egy etikusan működő magánegészségügyi ágazat létrejöttét.




Vissza az érdekességek, aktualitásokhoz