2. Partnereink
3. Online
4. A hazai egészségügy megoldáskeresése 2019-ben is folytatódik

A hazai egészségügy megoldáskeresése 2019-ben is folytatódik

Nem meglepő, ha manapság mind többet olvasunk a magánegészségügy elkerülhetetlen fejlődéséről, illetve a terület szerepéről, akár az állami egészségügyi folyamatok hatékonyságának növelésében. Ennek lehetséges útjairól, útvesztőiről beszélgettünk Dr. Fábián Lajossal, a TritonLife egészségügyi szolgáltatói csoport igazgatóságának elnökével.

Az ön életében a TritonLife (MedAlliance Holding Zrt.) megalakulásáig hosszú szakmai út vezetett. Ezek az előzetes tapasztalatok kiemelkedően szükségesek a mostani sikerhez. Melyek is voltak pontosan ezek?

Miután – 25 év, az egészségügyi szolgáltatás, ipar és biztosítás különböző zugaiban töltött nemzetközi munka után – 2011-ben visszavonultam a Medicover nemzetközi szervezetének éléről, nyugalmat, pihenést terveztem. Azonban engem is meglepett a – már az első napokban, hetekben érkező – megkeresések és felkérések nagy száma, a személyem iránti szakmai érdeklődés. Ezek a felkérések hízelgő módon egyrészt volt konkurenstől, illetve nagyobb, globálisan is aktív befektetési alapoktól érkeztek, akik megpróbáltak szakértőként bevonni a régióban folyó szakmai munkájuk erősítésére. Két ilyen felkérést fogadtam el a négyből, 2012 elején. Az egyik egy lengyelországi megbízás volt, a Lux-Med Group kereskedelmi átvilágítását vezettem 8 hónapon keresztül, az egyik, globálisan jelen lévő, nagy privát befektetési alap számára. A másik egy nagyon hízelgő felkérés volt, hiszen a Mid Europa Partners londoni központjából hívtak, és egy, a volt Jugoszlávia területén induló konszolidációs munka első lépését jelentő átvilágításhoz kérték a segítségemet. Büszke vagyok a munkatársaimra, akiknek segítségével hat év alatt felépítettük a legnagyobb szerb magánegészségügyi szolgáltatót. Mindig félig-meddig saját gyermekemként fogok a MediGroupra és munkatársaira gondolni, és ha arra járok, feltétlenül benézek hozzájuk.

Milyen tanulságai vannak a magyar egészségügy számára a közeli országokban szerzett benyomásainak?

Igazán a legfontosabb tapasztalatom az, hogy mindenkinek magának kell megoldania a problémáit, de ez sehol, soha nem volt egyszerű, és ma sem az. További tapasztalatom szerint az egészségügy örök probléma. Mindenütt átpolitizált kérdés, pártok népszerűségét befolyásoló tényező, így akár kormányok stabilitása is múlhat rajta. No és persze soha nincs rá elég pénz… Soha!

Még mindig él a régióban (nálunk is) a kissé kommunista szemlélet, mely szerint „Majd más megoldja, amit én elrontok… A gondoskodó állam majd segít, mert nekem ez jár… Beteg vagyok? Nem baj! Majd kapok rá gyógyszert, a kezelés meg ingyen jár…” Sajnos ez nem így lesz, és már most sincs így… Fel kell ébrednünk és látnunk kell a realitásokat. Soha nincs ideális helyzet. Soha, egyetlen állam sem tud annyit költeni egészségügyre, amennyire szükség lenne. Meg kell teremteni az emberek saját magukért történő anyagi és életvezetési felelősségvállalásának rendszerét. Ez történhet önállóan, saját zsebből, és történhet a munkáltatók segítségével, de egy biztos: a közösség nem tud közösségi forrásból mindenkiért korlátlan anyagi terhet vállalni. És persze nagyon fontos, hogy a megelőzés megfelelő szerepet kapjon. A betegség gyógyítása mindig drágább, mint annak megelőzése. Ezt pénzügyileg is jutalmazni kell, és van, ahol már ezt teszik. Aki többet tesz a betegségek megelőzése érdekében, aki fizikailag aktív, megfelelően táplálkozik, nem túlsúlyos, nem vedeli az alkoholt, nem dohányzik és elvégezteti a kora/neme szerint ajánlott szűrővizsgálatokat, annak lényegesen olcsóbb kell legyen az a díj, amit a közösségi finanszírozás érdekében vállalnia kell, akármilyen formában fizeti is azt.

Az egészségbiztosítás fogalma a laikusok számára még mindig homályos, de vannak, akik már bevált gyakorlatként használják a szolgáltatást. Mi lehet a jövő?

Igen… Nagyon nagy értelmezési gond van ezzel az egész régiónkban. Kelet-Európában a valódi egészségbiztosítás új elemként jelent meg az elmúlt évtizedekben. Az első és legnagyobb problémát az jelentette és még jelenti ma is, hogy az emberek nem biztosításként, hanem szolgáltatásként tekintenek rá. Magyarul, én ma délután veszek egy mondjuk havi 30 eurós biztosítást, és holnap reggeltől elkezdek ennek terhére végre orvoshoz járni. Évente átlagosan tizenkétszer, plusz gyógyszerek, laborvizsgálatok, képalkotó diagnosztika, kórházi kezelés. Ez így nem működik! A biztosítás akkor működik, ha valódi biztosításként tekintenek rá, és a legtöbben nem vagy nagyon ritkán használják, befizetett díjaikkal fedezve a valóban rászorulók számára kifizetett és biztosan nem fejenként havi 30 eurós költségeket.

Ez a legnagyobb baj a társadalombiztosítással nálunk is, ami igazán a II. világháború után nem is volt soha valódi „biztosítás”. A NEAK (Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő) egy állami szerv, ami felosztja a rendelkezésre álló forrásokat, mely források nagyon szűkösek a korlátlanul felmerülő igényekhez viszonyítva. Ez az a kiegyensúlyozatlanság, amiről fentebb is beszélek. Ha valódi biztosításról beszélünk, az csak egy úton képzelhető el. Először definiálni kell azt a szolgáltatási alapot, ami mindenki számára hozzáférhető, aki valamilyen módon járulékot/adót/stb. fizet a közösbe, ahogy még a régi nómenklatúra mondja: „biztosítási jogviszonya van”. Ami egyébként nincs. A legutóbbi jogszabályi változásokig, a vállalatok saját dolgozóik számára adókedvezményeket élvezve vásárolhattak ilyen termékeket, de ez most megszűnt, nem tudjuk, merre tart majd a jogalkotó a további módosítások tekintetében. Eddig is furcsán torz volt a hazai rendszer, hiszen egy egészségügyi szolgáltatótól közvetlenül vett szolgáltatás sokkal nagyobb adóterhet jelentett a munkáltató/dolgozó számára, mint ha ugyanezt egy biztosító szolgáltatta volna. Ez azért nagyon torz, mert a biztosító nem szolgáltató, ő majd megveszi ugyanattól a szolgáltatótól a szolgáltatást, amelytől közvetlenül csak nagyobb adóteherrel vehette volna meg a munkáltató, vagyis a kör bezárult. A rendszer egy extraprofit szintet helyezett el önmagán belül, ami fölösleges, és csak az árat növeli. Ez változik most a biztosítói adókedvezmények eltörlésével, ugyanakkor a valódi szolgáltatók ezzel nem kerültek sokkal jobb helyzetbe.

A TritonLife csoporton belül a járó- és fekvőbeteg szakmai területek milyen irányú fejlődése várható?

A TritonLife csoportunk dinamikusan növekszik. A Róbert Magánkórház az ország már ma is legkomplexebb szolgáltatást nyújtó magánkórháza. 2018-ban 1100 gyermek született intézményünkben, 60 000 orvos-beteg találkozás zajlott. Államilag nem finanszírozott meddőségi centrumunk szépen növekedik és árbevételünk is dinamikusan nőtt. A szülészeti-nőgyógyászati-meddőségi terület mellett 2018-ban már jelentős számú általános sebészeti, fül-orr-gégészeti, bőrgyógyászati, urológiai, ortopédiai és egyéb beavatkozást is végeztünk. Mivel a Róbert Magánkórházat lassan kinőjük, így jogosan merül fel a kérdés, hogy mit tervezünk a jövőben. A TritonLife csoporthoz év végén csatlakozott a Genium Magzati Diagnosztikai és Orvostudományi Központ, mely Róbert Genium Egészségközpontként folytatja tevékenységét, valamint a MediKids Gyermekgyógyászati Központ, mely Róbert Gyermekorvosi Központként működik tovább a Thököly úton. Ezzel párhuzamosan megnyitottuk első önálló budai járóbeteg-központunkat, mely a Hegyalja úton, a korábbi MediMOM helyén működik, mint Róbert Egészségközpont Hegyalja. Ezek a járóbeteg-kapacitások segítenek abban, hogy a Róbert Magánkórházban újabb kórtermeket alakíthassunk ki, bővítve a férőhelyet és növelve az ottani fekvőbeteg-kapacitásunkat. További terveink között szerepel más, már sikeresen működő egészségügyi magánellátók akvizíciója, melynek eredményeképpen mind fekvő-, mind járóbeteg-ellátó kapacitásunkat bővíthetjük.

Vajon mi dönt egy sikeres magánegészségügyi szolgáltató gazdaságossági szempontjairól?

A területen szerzett tapasztalat némi alázatra tanítja az embert. Itt sincs kolbászból a kerítés, és ez egy olyan szakma, amit kívülről egyszerűnek látnak mások, de aki nem tölt el hosszú éveket vagy évtizedeket a területen, az nem is igazán érti. Nem sok komplexebb és bonyolultabb üzleti terület létezik, mint a magas színvonalú egészségügyi szolgáltatás szervezése úgy, hogy az veszteséges se legyen, de a legjobb szakembereket is meg tudjuk tartani, és ami a legfontosabb, az ügyfelek elégedettek legyenek. De ha azt kérdezné tőlem, hogy mit tartok az egyetlen és kiemelkedően legfontosabb sikertényezőnek ezen a területen, akkor habozás nélkül azt válaszolnám, hogy a munkatársaimat. Az embert, aki ezt a harcot naponta vívja. Azokat a szakembereket, akik ügyfeleink felé a cégünk arcát jelentik, akik sikerre viszik mindazt, amit együtt el szeretnénk érni, függetlenül attól, hogy nemzetközi hírű orvosprofesszorról, fiatal szakorvosról, nővéreinkről, műtősnőinkről, a műtősfiúkról, szülésznőinkről, a recepciósról, a pénztárosról, avagy bárkiről beszélünk, aki a legkisebb mértékben is hozzájárul közös sikereinkhez.

A SYNLAB és a TritonLife csoport milyen módon erősíti együttműködését a jövőben?

A Róbert Magánkórház 2018. május 24-i átvételét követően egy átmeneti időre beültem a vezérigazgatói székbe, amellyel nem titkolt célom a kollégáink, működésünk és folyamataink jobb megismerése volt. Az egyik első dolog, amit észleltem, a laborszolgáltatók kapcsán tapasztalt ok nélküli diverzitás, ami nyilván sem a folyamatok, sem a költségek optimalizációja szempontjából nem volt helyes. Józan gondolatnak tűnt kissé konszolidálni a tevékenységet és jobb feltételeket kérni cserébe egy nagyobb szolgáltatótól. Mint a nemzetközi üzleti életben szocializálódott vállalkozó és vezető, van egyfajta preferenciám az olyan partnerek irányában, akik komoly nemzetközi háttérrel, ebből adódó gyakorlattal és ügyfélszolgálati rendszerekkel rendelkeznek, miközben a lehető legszélesebb körben tudják a számunkra szükséges szolgáltatási portfóliót fedni. A SYNLAB ilyen. Növekedési pályán lévő, fejlődő cégnek tűnnek kívülről, ami jól passzol a mi hasonló, növekedés-központú stratégiánkhoz. Vezetőik nyitottak, jó tárgyalópartnerek, és úgy éreztem, hogy komolyan vesznek minket, mint az egyik növekedő potenciálú ügyfelüket. Az általam vezetett TritonLife csoport és a SYNLAB még abban is hasonlít, hogy nem csak organikusan, hanem M&A aktivitással is növekszünk, ami azt jelenti, hogy a problémáink egy része is hasonló annak ellenére, hogy az egészségügyi szolgáltatási piac különböző szegmenseiben vagyunk aktívak. Remélem, hogy ez a kép megmarad, és kölcsönösen fontos és hasznos partnerei maradunk egymásnak a következő évek során. Olvasóiktól ezért így köszönnék: Hajrá, SYNLAB, Hajrá, TritonLife!