Baktériumtenyésztés és rezisztenciavizsgálat (aerob és anaerob)
Élettani, kórélettani háttér, klinikai jelentőség
Az anaerob baktériumok a normál humán baktériumflóra (bélcsatorna és nyálkahártyák /genitáliák, szájüreg/) tagjaiként fontos szerepet töltenek be azok ökológiai egyensúlyának fenntartásában, viszont innen kiindulva endogén (a saját baktériumflórából kiinduló) fertőzések okozói is lehetnek. Ezek az infekciók az oxigéntől elzárt testüregekben, illetve mélysebekben alakulnak ki, és rendszerint polimikróbásak (vegyes aerob-anaerob baktériumflóra által okozott fertőzések). A spórás anaerob baktériumok – leggyakrabban a Clostridium perfringens – a környezetben is megtalálhatók, és exogén infekciókat, sebfertőzéseket okozhatnak, pl. ha szúrt, vágott vagy harapott sérülésekbe jutnak. Elsősorban legyengült immunállapotú betegekben akár gázgangrénát (clostridialis myonecrosis) is okozhatnak az általuk termelt toxinok révén, önállóan vagy más Clostridium fajokkal (C. novyi, C. septicum, C. histolyticum, C. bifermentans) együtt. A Clostridium tetani is megtalálható a környezetben, azonban a kötelező védőoltás (DiPerTe) révén a tetanuszfertőzés ellen általános védettség van, így szennyezett sérülés (pl. kutyaharapás) ellátása során elegendő egy emlékeztető oltást adni.
Laboratóriumi módszer
Az anaerob baktériumok oxigén jelenlétében nem képesek szaporodni, illetve rövid időn belül elpusztulnak. Tenyésztésükhöz oxigénmentes atmoszféra szükséges, ehhez először a légköri oxigént egy katalizátor segítségével meg kell kötni, majd az oxigénmentes légkört a megfelelő nyomáson biztosítani. Ehhez hidrogén-nitrogén-széndioxid gázkeveréket használunk az anaerob termosztátban (anaerosztát vagy anoxomat készülék). Kisebb számú minta inkubálásához légmentesen zárható műanyag tasakokat vagy ún. „jar”-okat (palackokat) is lehet használni, ahol egy gázfejlesztő tasak biztosítja az anaerob atmoszférát.
A laboratórium a szakmai irányelveket követve végzi az anaerob tenyésztést az erre alkalmas mintatípusokból. A szakmai irányelvek előírják, hogy mely mintatípusokból kell (kötelező) anaerob tenyésztést végezni, és melyekből nem indokolt. Ennek megfelelően a laboratórium mélyseb (szúrt, harapott seb), hasűri folyadék, tályogbennék, diabeteses láb minta esetén mindenképpen elvégzi az anaerob tenyésztést, azonban vizeletből, orr-, torokváladékból, genitális váladékból, köpetből, felületes sebváladékból, fekélyből (decubitus), bőrfelszíni mintából erre irányuló beküldői kérés esetén nem, elsősorban azért, mert ezen mintatípusok származási helyén az anaerob baktériumok nem lelhetők fel, illetve nem játszanak kórokozó szerepet.
A baktériumok tenyésztéséhez a laboratórium tápanyagokkal kiegészített szilárd és folyékony táptalajokat (Schaedler véres agar, illetve a dúsításhoz CM bouillon) használ, valamint szelektív táptalajokat (KV – kanamycin-vancomycin, és CNA – colistin-nalidixsav agar) is. A szelektivitás további elősegítése érdekében a Scaedler agarra gentamicin és amikacin korongot helyezünk. A leoltott lemezeket 35 °C-on 48 óráig inkubáljuk anaerob atmoszférában. A dúsításhoz használt CM-bouillonokat az oxigénmentesség biztosítására a beoltás előtt kifőzzük, majd a beoltás után vazelinnel légmentesen lezárjuk, így inkubáljuk 35 °C-on 48 óráig az aerob termosztátban.
Preanalitikai információk
Az anaerob tenyésztésre szánt mintákat az oxigénmentességet biztosító zárt transzporttáptalajban kell beküldeni. A fecskendőben való beküldés műtéti minták esetében bár alkalmas lenne, munkavédelmi okokból nem megengedett a tűvel együtt, csak ha tű nélkül biztosítható a minta légmentes lezárása. A fecskendőbe levett mintát steril mintavételi tartályban, légmentesen lezárva kell beküldeni.
Az anaerob baktériumok érzékenyek, gyorsan elpusztulhatnak, így javasolt a minta mielőbbi laboratóriumba juttatása. A transzportközegbe vett minta szobahőn tárolandó.
A vizsgálat ára: 20 020 Ft
Eredmény kiadás: 4-10 munkanap