A termékenység mutató AMH

A gyermekvállalás idejének kitolódásával az anti-Müllerian hormon szerepe egyre inkább felértékelődik. AZ AMH értéke alapján következtetni lehet, mennyi idő van még a menopauzáig, illetve, hogy mennyi petesejt-tartaléka van a petefészkeknek.


Az életkor előrehaladtával jelentősen megnő a női meddőség valószínűsége. A statisztikai adatok alapján 35-39 éves kor között minden 3. nő érintett a terméketlenségben. Ugyanakkor a mai életvitel miatt egyre többen, egyre később szeretnének belevágni a babaprojektbe. Számukra nagyon fontos vizsgálat az egyelőre a társadalombiztosítás terhére nem kérhető, vérvétellel meghatározható anti-Müllerian hormon, amely szinte nélkülözhetetlen a női meddőség kivizsgálásában.

Mi az anti-Müllerian hormon?

Még az 1950-es évek végén fedezte fel az egyedfejlődés során komoly szereppel bíró anti-Müllerian hormont Alfred Jost. Az AMH a szövetnövekedésben és differenciálódásban szabályozó szereppel bíró glikoprotein.

Az embrionális korban e hormon jelenléte, illetve hiánya határozza meg a 7. hétben, hogy az addig úgymond semleges nemű magzati kezdemény milyen irányban fejlődik tovább, kisfiú, vagy kislány lesz. Az embrió Sertoli-sejtjei által termelt AMH hatására a 7. hétig párhuzamosan meglévő Wolff- és Müller-féle csőből elsorvad ez utóbbi (innen a hormon neve!). A Wolff-féle csőből pedig kialakul a mellékhere, az ondóvezeték és az ondóhólyag. Amennyiben hiányzik a magzat szervezetéből az anti-Müllerian hormon, akkor a Müller-vezetékekből a petevezetékek, a húgycső és a hüvely felső kétharmada fejlődik ki.

Az AMH-t, amely a Müller-cső regressziójáért és a férfi nemzőszervek normális fejlődéséért felelős, a férfiaknál a herék Sertoli-sejtjei választják ki. Szintje pubertásig emelkedik, majd csökken. Nőknél ugyanakkor a petefészekben termelődik (a petefészkek AMH-termelése a szülés környékén indul be), és a tüszők (follikulusok) kifejlődésében játszik szerepet. A tüszőérés a petefészekben két szakaszból áll:

  1. A kezdeti kiépülés, amelynek során megkezdődik az ősfollikulusok (őstüszők) érése – ebben a szakaszban az AMH gátolja az őstüszők érett állapotba kerülését.
  2. A ciklikus újratermelés, amely egy sor kis antrális follikulus növekedéséhez vezet. (Az antrális follikulusok azok a tüszők, amelyek a tüszőstimuláló hormon (FSH) hatására minden egyes ciklus elején növekedésnek indulnak. Miután az egyikük domináns lesz, a többiek megállnak a növésben, majd elpusztulnak. Ebben a szakaszban az AMH szerepe, hogy a tüszők érzékenységét gátolja a tüszőstimuláló (FSH) hormonra, ezért fontos szerepe van a tüsző (follikulus) kiválasztási folyamatában.
Mire ad választ az AMH?

A legtöbb petesejtje az édesanya méhében fejlődő lány magzatnak van, petefészkenként mintegy 2 millió. Újszülöttként ez 500 ezer petesejt-kezdeményre csökken, a menstruáció kezdetekor pedig 200 ezer alá csökken a petesejtek száma. A menstruációs ciklusok idején mintegy 100-200 petesejt fejlődése indul meg, azonban ezek közül havonta csupán 1-2 petesejt érik meg. A változó kor közeledtével aztán a petesejtszám folyamatosan csökken. Ez az oka annak, hogy egyre idősebb korban egyre kisebb a fogamzóképesség. A nők petesejtjei folyamatosan csökkennek, újak nem termelődnek, ellentétben a férfiak örökítő anyagával, a spermiummal. A petesejtekre ugyanakkor hatással vannak a szervezetet érintő külső kémiai, kozmikus sugárzásból adódó hatások, amelyek miatt idővel a genetikai állomány is sérülhet. Ez a vetélésszám növekedését, illetve gyakrabban előforduló genetikai-fejlődési rendellenességek kialakulását eredményezheti.

Ezek miatt értékelődött fel az anti-Müllerian hormon szerepe az eltelt időszakban, hiszen a vérből kimutatható AMH-szint megmutatja, hogy egy nőnek még mennyi, érés előtt álló, megtermékenyítés lehetőségét magában hordozó petesejtje van. Segítségével kideríthető az is, hogy várható-e egy korai menopauza, mint ahogy az is, hogy a csökkent petesejtszám lehet-e oka a nehezített gyermekvállalásnak.

Mire utalhat az alacsony AMH-szint?

Mivel a normál AMH-szint eléggé széles skálán mozog, ezért a leleteken azt korcsoportokra bontva tüntetik fel. A referenciatartomány laboratóriumonként eltérő lehet, ezért mindig az adott leleten szereplő normálértékek a mérvadók! Amennyiben kíváncsi a SYNLAB referenciatartományára, kattintson ide.

Ha az anti-Müllerian hormon vérből kimutatható mennyisége a referenciatartományhoz képest alacsony (vagy az alsó értékhez közeli), az arra utalhat, hogy kimerült a petefészek. Ebben az esetben nagyon fontos a meddőségi kezelések és a mesterséges megtermékenyítés megkezdése, a kritikus szint alatt ugyanis szinte esélytelen a sikeres beavatkozás.

Mire utalhat a magas AMH-szint?

Amennyiben a referenciatartományhoz képest magasabb az AMH értéke, akkor a háttérben a meddőség egyik leggyakoribb oka, a PCOS (policisztás ovárium szindróma) húzódhat meg. Ez a komplex hormonzavar többnyire jól kezelhető, sőt sokszor gyógyítható. A magas AMH-szint oka lehet még a petefészek granulosa-sejtes tumora.


Vissza az érdekességek, aktualitásokhoz