A csontritkulás laboratóriumi szemszögből

Emberi testünk szilárd vázát csontvázunk adja, amely meghatározza külsőnk alakját, lehetővé teszi mozgásunkat, védőburkot képez különböző létfontosságú szerveink számára, ezek mellett pedig helyet ad a vérképzésünknek, és számos ion raktározását is ellátja. Észrevétlen védelme fizikai testünk stabil alapját képezi.




Mit nevezünk csontritkulásnak?

A csontritkulásnak nevezett állapotban a test nem képez elegendő csontszövetet, vagy túl sok régi csontszövet szívódik fel, mert a bontó és építő szakaszok közötti összhang felbomlik. Ebben az esetben a szerves és szervetlen alkotórészek mennyisége azonos arányban csökken, így csonttömegvesztés lép fel. A csontritkulás jelentős csonttörési kockázattal és a csontszerkezet minőségbeli romlásával jár.


TUDTA?

A csontritkulás az Egészségügyi Világszervezet szerint a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos betegségek mellett a legjelentősebb népegészségügyi probléma. Becslések szerint a 60-70 évesek mintegy egyharmadát, míg a 80 év felettiek kétharmadát sújtja.


Kik számítanak veszélyeztetettnek?
  • Akiknek a családjukon belül többeknek is volt csontritkulása (pl. anya, nagymama)
  • Dohányzók
  • Tartósan és jelentős mennyiségű alkoholt és kávét fogyasztók
  • Kálciumban és D-vitaminban szegény táplálkozásúak
  • Indokolatlanul nagy mennyiségben fehérjét fogyasztók
  • Mozgásszegény életvitelűek
  • Ha nőknél a változó kor korán következik be
  • Idült betegségben szenvedők (például krónikus sokízületi gyulladás)
  • Akik szteroidokat, pajzsmirigy gyógyszereket, vagy véralvadásgátlókat szednek tartósan


TUDTA?

Magyarországon 800 000 - 1 millió a csontritkulásban szenvedő betegek becsült száma, akiknek a kétharmada nő. A betegség következtében évente mintegy 30-40 ezer csigolyatest törés, 10 ezer csípőtáji törés, 25-28 ezer csuklótáji törés történik hazánkban.

 

Csontritkulás a „néma kór”: a betegség kialakulása sokszor észrevehetetlen, tünetek nélkül zajlik, akár évek alatt.

 

TUDTA?

A nők, csonttömegük akár 20%-át is elveszíthetik a menopauzát követő 5-7 éven belül!


A felsorolt laboratóriumi vizsgálatok alátámaszthatják a diagnózist, segíthetnek a pontos állapotfelmérésében:

Kalcium: Az emberi szervezet kalcium tartalmának kb. 99%-a a csontállományban található. A kalcium-foszfát anyagcsere szabályozását a szérum kalcium szint határozza meg, ebben három hormon (parathormon, kalcitonin, D vitamin) vesz részt, amelyek állandó szinten tartják a kalcium koncentrációt.

Foszfát: A foszfor szervezetünkben, a csontokban és a harántcsíkolt izmokban fordul elő tömegesen. A szervezet foszfáttartalmát a mellékpajzsmirigyben képződő parathormon szabályozza, és ez szorosan függ a vér kalciumszintjétől.

Magnézium: Testünk teljes magnézium készletének közel 60 százaléka van a csontokban és 40 százalék a vázizmokban, és szervezetünkben több mint 300 enzim működésében vesz részt!

ALP (Alkalikus foszfatáz): A sejtmembránokhoz kapcsolódva található a vékonybél nyálkahártyáján, a csontokban, a májban és a méhlepényben. Segíti az ásványi anyagok beépülését a csontokba. A csontokban a csontépítő sejtek termelik. Az enzim a teljes csontképződés aktivitásáról ad átfogó képet.

D-vitamin: A zsírban oldódó vitaminok (A-, D-, E-, K-vitamin) közé tartozik. Legfontosabb feladata a kalciumháztartás szabályozása, egyensúlyának biztosítása és a csontok ásványosítása. A bőrben termelődik napfény hatására (ez jelenti a fő forrást), de kis mennyiségben élelmiszerekkel is bevihető a szervezetbe.

Béta-crosslaps: A kollagén keresztkötés koncentráció arányos a csontleépülés, csontbontás mértékével.

Oszteokalcin: Az oszteokalcin a csontállomány csont-specifikus kalcium-kötő fehérjéje. Az oszteoblasztok (csontképző sejtek) termelik, termelődését a D-vitamin stimulálja. Mennyisége a csont felépülési-lebomlási folyamataitól függ.

Parathormon: A mellékpajzsmirigyben képződő hormon. Részt vesz a csontlebontás és csontképzés közötti egyensúly fenntartásában, a vér optimális kalcium-koncentrációjának biztosításában.


Néhány jótanács:
  1. Óvakodjon az eleséstől
  2. Sajátítsa el a gerinckímélő életmódot
  3. Mozogjon rendszeresen
  4. Figyeljen oda táplálkozására
  5. Kerülje a megerőltető, tartós terhelést
  6. Ügyeljen a megfelelő D-vitamin bevitelre
  7. Mellőzze a dohányzást
  8. A koffein és alkohol fogyasztását mérsékelje
  9. Tartson állandó kapcsolatot kezelőorvosával, gyógytornászával, esetleg dietetikussal


Vissza az érdekességek, aktualitásokhoz