Wellness extrákkal

Maga az alapelgondolás nem új keletű, hiszen a törekvés arra, hogy a wellness jótékony hatásait további színes és egyben hasznos elemmel bővítsék a szolgáltatók, évtizedek óta tapasztalható. Olyan kényelmi szolgáltatások igénye merül fel a vendégekben, amelyekkel még inkább érezhetik, hogy a pénzükért a lehető legtöbbet kapják az adott szállodától vagy turisztikai egységtől. A kényelmes és a hasznos fogalma itt kényes egyensúlyt jelent.


KIEGÉSZÍTHETŐ-E A PIHENÉS EGÉSZSÉGÜGYI SZŰRÉSSEL?


Könnyid Lászlóval, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnökével, a hévízi Hotel Európa fit vezérigazgatójával beszélgetünk a téma kapcsán.


A magyar turizmus bővülési törekvései összefüggésben vannak a további prevenciós és kiegészítő egészségügyi tevékenységek bevonásával?

Meglátásom szerint az egészségturisztika egy fejlődési potenciál, amely az elkövetkezendő öt évben inkább a külföldiek részéről vált ki jelentős érdeklődést. Elsősorban a német és az orosz turisták azok, akik nyitottabbak. Másodlagosan beszélhetünk a környező országok piacáról, a cseh, valamint az osztrák turisták is többet használják ezeket a szolgáltatásokat, mint honfitársaink. Mivel itthon nincs kialakult egészségtudat, inkább a „betegségtudat” a jellemző, ezért megfelelő edukáció és ösztönző kampányok nélkül, rövid távon nem lehet belföldről jelentős növekedéssel számolni ezen a területen. A külföldieket viszont különböző szűrőcsomagokkal lehet motiválni, ki lehet egészíteni a meglévő klasszikus gyógyászati termékpalettát. Így hát ki kell végre mondani az igazságot. A belföldi vendégek több mint 90 százaléka a pihenés alatt az inaktív, hátradőlős pihenést érti. Ez a hagyományos wellness, kikapcsolódás, kényeztetés, semmittevés és ennek kiegészítőjeként a gasztronómiai élvezetek. A szállodáknak is óriási szerepük van abban, hogy ezt megváltoztassák. Akár lehet a reggelizőasztalon egy színes papír, hogy „Mikor mérette meg utoljára a koleszterinszintjét?” Rendkívül fontos a figyelem felhívása. Egy konkrét példa, ha az adott szállodában elérhető a mellrákszűrés, ami mindössze negyedórát vesz igénybe, néhány ezer forintért. A magyar vendégek prevenció- és egészségtudata mindenképpen javítandó. A külföldi vendégeken hamarabb látszik a tudatosság, és jellemzően ők használják ki igazán az ilyen lehetőségeket.

Segítséget nyújthat ebben az állam akár támogatások vagy együttműködések formájában?

Az állam részéről van egy egészséges irány, amiben a Magyar Szállodaszövetség az első számú szakmai partnerek egyike. A cél, hogy a belföldi vendégek – mint számunkra rendkívül fontos turisztikai szereplők – egészségtudatosságát élénkítsük. Ennek kapcsán készülőben van az ország egészségturisztikai stratégiája, amely a szeptemberben bemutatandó országmárka erős pillérét képezi majd. Erre mindenképpen vannak törekvések, mert az edukációs vonalat is erősíteni kívánjuk. Így például a hazai vendéggel meg kell ismertetni annak a lehetőségét, hogy jelenleg joga van elmenni belföldön orvos által felírt gyógykúrára, amit nagyon kevesen tudnak. Vajon ennek mi a módozata, finanszírozása? Erről nagyon kevés a vendégeink ismerete. Van egy edukációs feladatunk tehát, amelyben a Szállodaszövetség, a Fürdőszövetség és az MTÜ együtt fog működni. Ami a dolog hátulütője, hogy a NEAK-finanszírozás kezdetleges, vagyis jelenleg egy intézménynek egyáltalán nem érdeke az állammal szerződést kötni. A szállodák egy része (alapvetően a háromcsillagos hotelek) szerződésben áll a NEAK-kal, és fogadnak beutalt vendégeket. Ilyenkor a vendég a kezelés egy részét maga fizeti, míg a többi részét az állam. A normatívák azonban annyira nevetségesen alacsony szintűek, hogy tulajdonképpen jelenleg egyszerűen nem éri meg az állammal szerződni. Annál, ha az állam kompenzálja a kezelések egy részét, jobb, hogy ha csak pusztán a piacra dolgozik, amit végül mégis a vendég fizet meg teljes egészében.

A fizetési hajlandóságot tekintve erőteljesebben jellemző az öngondoskodás?

Alapvetően az önfinanszírozás a meghatározó. Miután 2010-ben átalakult az egészségbiztosítási rendszer, a magán-egészségpénztárakat tekintve is, ezért ez a fajta út bezárult számunkra. Ha valakinek van egészségügyi célra felhasználható megtakarítása, akkor maximum fogat vagy szemüveget csináltat az árából. Láthatja mindenki, hogy a magánegészségügy piaca hogyan szárnyal. Az ember inkább keres egy alternatívát, és saját maga kifizeti. Öngondoskodók vagyunk, de csak akkor, ha baj van. Prevencióról nem gondoskodunk saját magunk számára. Biztosan látszik, hogy hazánkban inkább a betegségcentrikusság a jellemző, csak akkor látogatunk el egy magánrendelőbe, ha baj van. A klasszikus egészségügy és a wellness olyan, mint az olaj meg a víz, elég nehezen keveredik… Kellő koncepció nélkül csak bizonyos elemeket lehet beemelni medicalvonalról a szállodai, turisztikai vonalra.

A gyógyturizmus jelenthet kitörési pontot, amely, mint biztos alap, segíthet a további fejlődési lehetőségekben?

Abszolút, de nem a medical wellness formájában. Ettől a fogalomtól remélte a szakma, hogy új lendületet ad a wellness eredeti céljának, azonban inkább az a trend, hogy vannak prevencióra épülő, de inkább gyógyászati megközelítésű kezelések, csomagok és desztinációk. A gyógyturizmus tehát azért egy óriási kitörési potenciál, mert a gyógyszállodáink közül jóval több van vidéken – a 35 hotelből négy van a fővárosban. Ott a helyi turizmus növekedésében lehet óriási szerepe, mert az éves kihasználtság ezekben az esetekben nem úgy néz ki, mint Budapesten, hanem a számaink alapján csupán 62 százalékos volt az idei első három hónapban. Ez a téli időszakban akár 50 százalékra is csökkenhet, tehát van még szabad szobai kapacitás bőven! Azokban a gyógyturisztikai vagy egészségturisztikai házakban, ahová lehetne több vendéget hozni, van bővülési lehetőség, anélkül, hogy új szállodákat kellene építeni. Ehhez nem kell más, mint marketing, de az állam segítsége is, hogy felújítsák ezeket a szállodákat, így a külföldi desztinációkhoz hasonlóan színvonalassá váljanak. Mint például a csehországi Karlovy Vary, a szlovéniai Radenci vagy az észak-olasz Abano Montegrotto. Mint látszik, nagy a konkurencia. Emiatt fontos a termékmegújulás és a versenyképesség további növelése. Ennek kell az alapnak lennie. Ehhez kell a Kisfaludy szálláshelyfejlesztési program, de önmagában az semmit nem ér, ha nem nem javul a gyógyturisztikai marketing. Már dolgozunk azon a saját gyógyturisztikai szakembereink bevonásával, hogy az állam rendelkezésére tudjunk bocsátani egy olyan anyagot, amely megmutatja, hogy a szállodai szakemberek szerint merre kellene elindulnunk. Ez egy háttéranyag, amelynek – bízunk benne – kulcsfontosságú szerepe lesz a tervezési folyamat során.



A hévízi Hotel Európa fit követi a tradíciókat, így a gyógyászati palettája is kiemelkedő. Van tehát tapasztalatuk, amit hasznosíthat a Szállodaszövetség egyéb platformjain is.

Szerencsére elmondhatom, hogy ebből a szempontból nálunk valóban az egyik legjobb termékkombináció található meg. Kicsit sarkítva, van egy jó hardverünk, ami mellé egy jó szoftverünk is adott, ami tulajdonképpen a gyógyászati rész szakmai felkészültsége mind létszámban, mind szaktudásban. Mindez be van ágyazva a tradicionális hévízi gyógykúra márkája mögé. Ez külföldön remekül kommunikálható. A vendég így tudja azt, hogy nálunk van gyógyiszap, súlyfürdő, és a hévízi vízben tud fürdeni. A három alapelem egy protokoll része, ez a rögzített standard. Bónuszként van egy kiváló orvos igazgatónk, akinek az édesapja a súlyfürdő elméletét feltalálta. A szakmai precizitás miatt vezettük be – szinte úttörőként a szállodák között – a magánlaboratóriumi vérvétel lehetőségét is. Itt is kiemelten kell foglalkozni az ismeretterjesztéssel, több marketingtevékenységet igényel, hogy az emberek felismerjék a nagyszerűségét.

A sport egyre fontosabb szerepet játszik hazánkban, és több gazdasági szereplőt befolyásol. A turizmus szempontjából milyen lehetőségek rejlenek benne?

Egyes településeken – taopénzek felhasználásával – különböző fejlesztések zajlanak, mellette jobb esetben van egy szálláskapacitás, ahol el lehet helyezni az odalátogató sportolókat. Ezeken a helyeken érdemes gondolkodnunk abban, hogy felépüljön egy sporttal összefüggő rehabilitációs intézmény. Viszont elmondható, hogy ez mégsem a klasszikus gyógyturizmus része, hanem azokban a desztinációkban létezik Magyarországon, ahol erősebben építenek a sportturizmusra. Ez egy külön vonal, amit akár a Testnevelési Egyetem által támogatott szakemberek építhetnek majd fel. Természetesen a katalizátor, aki összeszervezi a szereplőket, az maga az állam lehet.

A szállodai kihasználtságot tekintve korosztályok szempontjából változnak az igények?

Azt tapasztaljuk, hogy 35 éves kor környékén kettéválik a vendégek igénye és talán az utazási szokásrendszere is. Ezenkívül 55-60 éves kor felett jóval kevesebbet utaznak, kevesebbet költenek, amit talán az egészségi állapotuk is befolyásol. Azonban 20 és 35 éves kor között egészen biztosan óriási edukációra van szükség, mert még fogékonyak, nyitottak, és egyébként valóban ők adják a hosszú hétvégék wellnessvendégeinek jelentős részét. Ez igazából a prevenciós megközelítés, amikor az ember felismeri, hogy a mókuskerékből jó kimozdulni és pihenni egy jó nagyot. Erre, a pszichológusok által Y és millenniumi korosztálynak nevezett fiatal rétegre jelentős énközpontúság a jellemző, ezért ők nagyon sokat foglalkoznak azzal, ami nekik fontos, így a szállodák és egyéb turisztikai egységek által nyújtott szolgáltatások használatával is. Ha célközönséget keresünk, és ennek mentén kívánjuk bővíteni a szolgáltatásainkat, akkor közelítőleg ilyen fókuszban kell gondolkodnunk.


Vissza az érdekességek, aktualitásokhoz