„Sohasem gondoltam, hogy egyszer csak lesz egy tavam…”

Ugyan a hőmérő higanyszála a lap megjelenésének pillanatában mínuszokat mutat, ez a cikk egy napfényes tóparti beszélgetés nyomán született. A Lupa-tó tengerpartot idéző díszletei és természetes vízfelszíne szolgáltatja a hátteret. Ugyanis tavaly teljes üzemben beindult a mintegy 3 milliárdos beruházással kialakított, igényes „Lupa Prémium Beach”, azaz Budapest „tengerpartja”.


Interjú Gerendai Károllyal


Gerendai
A Lupa-tó beruházásával ön egy olyan terület piacán épít üzletet, amely óriási kihívásokat is jelent. Mit gondol most, amikor már aktívan működik a Lupa-strand, jó ötlet volt?

Mindegy, milyen terület az, mindig olyan dolgokkal szerettem foglalkozni, amik engem személyesen is megérintettek és motiváltak. Fontos egy üzletnél, hogy az érdeklődési körömbe beleférjen, és érezzek benne valami személyes késztetést a kihíváson túl. Elárulhatom, hogy az utazás a legnagyobb hobbim, ezért az utak során ért élmények mindig inspirációt jelentenek számomra. A világ számos pontjára ellátogatunk mi, magyarok, hogy csodálatos tengerpartokon pihenjük ki a fáradtságunkat, pedig Magyarországon is van számos olyan tó, ahol ennek az életérzésnek legalább egy kis szeletét megkaphatnák az emberek. Nem hiszem, hogy ez csak a víz színével vagy a pálmafákkal azonosítható. A mi vízhez való viszonyunk egyrészről mély és erős, amiben közrejátszanak a hazánkban fantasztikus bőségben fellehető gyógyfürdők és az azokhoz kapcsolódó kultúra is, másrészről a Duna, Tisza, Balaton, vagyis a természetes vizeink által adott lehetőségek mintha kezdenének kevésbé kihasználtak lenni. Mi lenne, ha volna olyan strand, ami többet nyújt a hagyományos strandélménynél, tehát a „víz-lángos-sör-főtt kukorica” hatásnál? Miközben ez már többször megfogalmazódott bennem, érkezett egy lehetőség. Megkeresett az Óbuda Zrt. egyik vezetője a Lupa-tó újrafelhasználásával kapcsolatban. Ez eredetileg egy sóderbánya volt, de akik a bányászati tevékenységet végezték, befejezték a működésüket. Felkerestek, hogy volna-e ötletem, mit lehet kezdeni ezzel a tóval.


Ezek szerint volt ötlete. De ez az üzleti terv annyira képtelennek tűnt, hogy sok támadás érte emiatt.

Persze hogy volt! Bár abban nem gondolkodtam, hogy én valaha is tudnék valahonnan szerezni egyszer csak egy tavat, ez fel sem merült bennem. Valószínűleg az egésznek az az alapja, hogy tudjuk, Magyarországon kevés az, aki a tényleg igényes dolgokat részben akarja, részben hajlandó megfizetni is. Én pedig egyáltalán nem gondolom azt, hogy ez egy olyan dolog, ami ténylegesen luxusigény lenne. Ha megnézzük, hogy a belépő ugyanannyiba kerül, mint bármely más strandra, látszik, hogy nem arról van szó, hogy ez elérhetetlen. Természetesen az árakat megpróbáltuk különböző szintekre beállítani, így van családi rész, sportos, bulis, olcsóbb, másabb. Mindenki eldöntheti, hogy őt ezen belül mi vonzza, és annak alapján választ. Ha a látogatóink összetételét tekintjük, akkor valószínűleg az átlagnál kicsit valóban magasabb a jövedelemszintjük, de egyre többen fedezik fel maguknak, hogy ez reálisan elérhető választás. Mi máshonnan közelítettünk, nem más strandokhoz képest akartunk jobbat létrehozni, hanem olyan helyet akartunk, ami bárhol a világon megállná a helyét.


Voltak megoldhatatlan helyzetek?

Szerencsére ilyen helyzetek kevésbé merültek fel. Van néhány alapkihívás, amit valóban nehéz megoldani. A két legnehezebb problémát említeném. Először is a turistákkal kapcsolatban. Amennyiben bevonnánk a turistákat, akkor stabilizálhatnánk hamar a helyzetet, ha őket nagyobb számban elérnénk. De addig, amíg Budapestre átlagosan két-három napra jön egy turista, biztosan nem lesz egy vagy akár fél napja kijönni ide strandolni. És persze nem is ez a céljuk, hiszen a városra kíváncsiak, maximum egy budapesti fürdőbe mennek el, mert azt eleve látni kell, mint nevezetességet. Addig mindenképpen nehéz lesz turistákkal megismertetnünk a Lupa-tavat, amíg nem megfelelő a környéken a szálláskapacitás biztosítása. Reméljük, hogy ezek a fejlesztések, amelyeket a helyszínen végzünk, ösztönző módon hatnak azokra a vállalkozókra, akik szálláslehetőségeket hozhatnak létre itt. Ez a hatás-kölcsönhatás elvén általában jól működik. Ha elindul egy attrakció az egyik oldalon, hamarosan megjelenik ennek kiegészítő szereplője, és kialakul a teljes vállalkozói kép. A másik a szezonalitás problémája, mert merőben más egy mediterrán környezetben hasonló vállalkozást üzemeltetni, ahol akár 12 hónap is rendelkezésre áll, hogy megtermelje a belefektetett pénzt, energiát, és gyökeresen más az, ahol mindösszesen három hónap a strandszezon, vagy még annyi sem… Nálunk körülbelül június közepétől augusztus végéig tart az emberek fejében a valós fürdési idény.


Lupa
Mekkora forgalomra számított a nyáron, és teljesültek-e a várakozásai?

A tavalyi szezonunk (januári megjelenés…) volt az első teljes működés. Ugyan már meghaladtuk a tavalyi látogatószámot, mégis július végéig az időjárás miatt jelentős elmaradásban voltunk. Összességében nincs okunk panaszra, bár az eredeti terveinktől egy kicsit elmaradtunk. De még így is túllépi már a bevétel az üzemelés költségeit. Most azt látom, hogy a teljes tó területének és a kapacitásának körülbelül 40-50 százaléka között van, amit jelenleg használunk. Ami üzleti szempontból azt is jelenti, hogy továbbra is sok feladatunk lesz a közeljövőben. Tervezzük horgászok számára kialakított területek megteremtését, ezenkívül szaunás és más meglepetésaktivitásokat. Az egyik fontos kihívás továbbra is az lesz, hogy a szezont hogyan lehet meghosszabbítani. A wakeboard például áprilistól októberig tud működni, de ugyanígy a búvárok is ebben az időszakban aktívabbak. Vannak olyan vízhez, vízfelülethez köthető tevékenységek mégis, amikre nem alkalmas a tó, így a korcsolyázás például ilyen. Olyan buzgárok, források is vannak a vízben, amelyek helyenként langyosabbá teszik, így a tó nem egyenletesen fagy be, emiatt pedig nem biztonságos.


Több interjúban is megemlíti, hogy az önök számára kiemelkedően fontos a víz tisztasága. Kapott visszajelzéseket, amelyek megerősítették ennek pozitív jelentőségét?

Abban az időszakban, amikor sóderbányaként működött a tó és tilos volt fürdeni, semmilyen módszerrel nem tudták távol tartani az illegális fürdőzőket, ezért végső eszközként mesterségesen elkezdték terjeszteni, hogy rossz minőségű a víz, fürdésre alkalmatlan. Ezt a kialakult képet kellett módosítanunk, mert mint a rossz hír általában: gyorsan elterjedt. A vízvizsgálatokat a jogszabályok alapján kötelező elvégeztetni, ez nem üzleti vagy egyéni döntés kérdése. Amikor bányaként funkcionált a tó, akkor is folyamatosan kellett mérni a vízminőséget, hiszen a víz egy olyan érték, amire vigyázni kell akkor is, ha éppen csak bányásszuk. Elmondhatjuk, hogy a Lupa-tó vízfelülete meglehetősen nagy – konkrétan 100 hektárról beszélünk –, ezért a víz természetes öntisztulása is hozzájárul a minőségéhez. Persze az emberek, amikor fürdenek, napoznak, használnak naptejeket, olajokat, és ezek is belemosódnak a vízbe, ami persze némi szennyezést okozhat. A SYNLAB által végzett eredmények nyomán az is látszik, hogy a szezon elején és végén történő mérések között van némi különbség, de ez sem jelentős. A szezon elején szinte ivóvíz minőségű a víz, a végére még ugyan mindig ivóvíz, de már nem a top kategóriás verzió, hanem mondjuk 97 százalékosnak mondható.


Vissza az érdekességek, aktualitásokhoz